Elektronika Léptetőmotorok, vezérlőbeállítások © KisKZ #3349 ;„Én (majd egyszer talán) cseppenként akarom kirakni és felépíteni a modellt. Ez nem új dolog, csak érdekel, hogy lehet olcsón kihozni. „ ; ;Linkelnél erre egy áttekinthető példát valahonnan? ;A módszerrel kapcsolatban még mindég van egy fenntartásom. Ha cseppented az anyagot, (még ha a kicseppentett tömeg vagy térfogat pontos is) lehet-e garantálnod a keletkező réteg precíz vastagságát, mert a kicseppentett anyag még terül is. Pedig az nagyon fontos lenne, mert a rétegenkénti vastagsági hibák szummája lesz a végén a kész darab pontatlansága. Ha nem tudod garantálni a rétegvastagságot, akkor mérned kellene azt, és a kapott mérési eredményt visszacsatolni az adagoló rendszerbe. Ha erre kényszerülsz, az rettenetesen elbonyolítja az adagoló mechanizmust is és a vezérlő programot is, és jó sok újabb problémát hoz be a rendszerbe. ;Majd kiderül, hogy van-e alapja a kétségemnek, mert az is lehet, hogy az állandó kicsöppentett mennyiséggel, az állandó hőmérséklettel és az állandó fényerejű és idejű megvilágítással garantálni lehet az állandó rétegvastagságot. ; ;Talán ezért alakult ki előbb a merülős módszer. Ott jóval egyszerűbb garantálni az állandó egyenletes rétegvastagságot.
KisKZ | 6456
2009-03-19 10:13:00
[19]
Erről a galvo motoros megoldáról tudnál egy kicsit többet mondani? Sajnos ez így nekem latin.
Jó látni, hogy vanak lehetőségek. ;Gondolom, ha olyan méretben alakul ki a dolog) egy ilyet lehet akár tekercselni is. ;Előzetesen én azt hiszem igen kis méretekről lenne majd szó. ;De előbb egyáltalán a megfelelő elvet kellene megtalálni. Az sem lesz két pillanat.
Gyuri! És mindenki! ;Ha 3D modellezés és rajzolásban kjell segítség csak szóljatok. Időmből telően szívesen segítek bárkinek. ;És nem pénzért!!! Hiszen hasonló dolgokkal foglalkozunk. Ér nekem az a segítség ennyit amit itt adtok nekem, hogy és is megtegyem ezt értetek. Nekem ez valahol csak szórakozás. ; ;Az egyetlen korlátozó tényező csupán az idő.
A 3D nyomtatásnak nem az a célja, hogy funkicionálisan kész alkatrészt szolgáltasson. ; ;Néhány példa ahol mi szoktuk alkalmazni: ;A kisebb finomöntött alkatrészek alkatrészeit készítjük el vele úgy, hogy ennek segítségével el lehessen készíteni a nagyobb sorozatú viaszmintákat. ;Pl durván: elkészül a 3D nyomtatot minta. Erről készül egy öntőforma (általában valamiféle nagyobb szilárságú epoxiból, esetleg szilikonból) majd ennek az új, ellenállóbb formának a felhasználásával készül a viszminta amelyet már csak fel kell fürtölni, kerámiahéllyal ellátni. Ezt már kiégeted egy autoklávban és kész a &"szerszámod, amelybe már csak bele kell öntened a megfelelő szműtyit amiből készül az alkatrész. ;De nagyon hasonló a homokszerkények/síberek/betétek elkészítésének folyamata is a kisszériás homoköntött alkatrészek esetében. Gyorsabb megoldás mint kifaragni egy magszekrényt. Egy gyors nyomtatás után kiöntöd mondjuk &"folyékony fémmel&" (ez egy epoxi) a magszekrényt. Már döngölheted is a homokot és öntheted a fémet! ; ;Más esetben csak beépítési modellek készülnek. Ha valamiféle igénybevétel van, ott ezeket elfelejtheted. ;Ez az eljárás, csupán segédeszköz. A gyakorlatban soha nem készül vele késztermék.
sziasztok!hát igen,konfucius elég bőlcs volt,de nem a legbőlcsebb szerintem,és a hobby megoldásra is lenne bőlcselete.amiről szo van,az nem tudom milyen kategoriába sorolhato,művészet?végűl is itt egy speciális műgyanta féléről van szo.amiből ha alkotsz is valamit,annak a fizikai tulajdonságamiatt,korlátozott a felhasználhatosága,és a mű,amit ezzel az eljárással létre lehet hozni,azt egy jo hobby cnc meg csinálja sec-pec alatt,és szinte bármiből!
&"...De egy komplex, bonyolultabb funkcióval bíró munkadarab házi elkészültéig sok akadály áll még a kísérletezgető ember előtt...&" ;bizony! És hányszor lesz az, amikor azt monom: Rájöttem, hogy erre én képtelen vagyok. Nem tudom megoldani. ;De gondolkodni, kísérletezni mindig jó. Abból csak tanul az ember. ;
Azért ezzel a nyomtatott bicikli fogaskerékkel annyi esélye lenne a Tour de France-on, mint hintalónak az Epson Derby-n. ; ;Örülök, hogy ekkora rálátásod van a soft oldalra. Nekem akkora, hogy egy teljes évig próbáltam a leendő gépem alkatrészét 3D-ben megrajzolni, és képtelen voltam rá. Szóval nekem tényleg annyi. ; ;Lehet, hogy dugattyút és hüvelyt egyben kéne keresni, mert úgy biztosan össze illenek. Például a dízel befecskendező fúvóka,(Talán már elektromos működtetésű is létezik.) vagy az inzulinadagoló pumpa. (Azokon még a dózis is beállítható.) ; ;;Behúzó tekercsből ennyi bontott készletem van így kész a tekercs és a vasmag is. Ha megfelel.;
A kérdések közül az egyik megoldottá válik, ha megnézed a 2 és 1/2D CAM szoftvereket. ;A modell (ha egyáltalán szükséges) kicsiny pusz módosítása révén tökéletes erdményt lehet kapni. ;Ezért nem feszegettem ezt a témát, hiszen a 2 és 1/2D név potosan egy erre alkalmas technolgiát ír le. ;A másik kérdés, megfelelően apró cseppek kibocsájtása a kérdés. A lentebb vázolt (talán nem nagyon értehtő) koncepciót szeretném kipróbálni. Ha minden jó megy, ma megkapom a mintaanyagt a ragasztóból de közben egy nagyon kedves és megbítzaható kapcsolatom kutat más, hasonló uretán-akril alapú anyagok után. ;Beszereztem már a lehető legkisebb belső átmérőjű fúvókát. Egyelőre oyan dugattyúnak való eszközt keresen amely könyedén, de mégis megfelelően szorosan tud futni benne. ;Egy változtatható magasságú (ezzel együtt vezérlőélű) kis hengert kel készítenem, amelyben a dugatyú egy része fog futni. Ennek a pozicionálását, jelenleg 0.002 mm pontossággal meg tudom oldani. Ha kialakul valami feltétlenül leírom ide. ;Hozzáértőket kérdezek: ;Egy kisméretű elektromágnes elkészítése mekkora feladat? Milyen információk szükségesek ahhoz, hogy el lehessen készíteni egy ilyet? ;Az általa mozgatott vasmagnak milyen anyaga lehet? Olyan kellene amelynek mechanikai tulajdonságai olyanok, hogy pontosan és megfelelő finomsággal megmunkálható legyen.
&"Munkád hogy tökéletes legyen, élezd meg elébb szerszámaid.&" (Konfucius) ; ;Ha az is kész munkának tekinthető, hogy két csepp ragasztót egymáson fénnyel kikeményítünk, akkor arra talán megélhető időn belül lesz példa. De egy komplex, bonyolultabb funkcióval bíró munkadarab házi elkészültéig sok akadály áll még a kísérletezgető ember előtt. ;Elérhető közelségbe van már a fényre keményedő műgyanta egy-két gyártmánya. Az aktiváló hullámhosszú fény koncentrált előállítására is megvan a lehetőség. A pozicionáló mechanika is itt van az orrunk előtt. És kezdetnek ennyi. ; ;Nem ismerjük még a műgyanták fizikai tulajdonságait, sem kikeményedett állapotban sem előtte. Nem tudunk a megfelelően részlet gazdag végeredmény előállításához eléggé kicsi cseppeket házilag készült, olcsó eszközökkel létrehozni. Hiányzik a látókörből a 3D virtuális modellt vékony 2D szeletekre bontó software. ; ;&"Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik&" (Lao-Ce)
Köszönöm HobbyCNC-nek a fórumot és Svejknek a Topic-nyitást. (is) ;;Mire gondoltam a Topic cimében? Van egy pár lehetőség!; ;Amit a fentiekből elsőre érdekesnek és a hardware szintjén házilag megvalósíthatónak tartok az SLA - Stereolithography (sztereolitográfia) módszer. ;;Itt található egy kis adat a kémia oldaláról is.; ;;De a többi is elgondolkodtató.; ; ;Ezek a technológiák nem veszik fel a versenyt a forgácsoló módszerekkel, (még) hanem egyenlőre más célokat szolgálnak. De a felhasznált anyagok gyors fejlődésével egyre inkább kiváltják a hagyományos nagyobb energiaigényű, sok hulladékkal járó forgácsoló testalakító eljárásokat. Jellemzőjük a nagyon kevés hulladékkeletkezés, a minimális nyomatékigény miatti könnyű gépszerkezet, a kis tömegű szerkezet mozgatásához kevés energiafelhasználás. ; ;Hát kellemes tudásgyűjtést, spekulálást és sok sikert minden érdeklődőnek.
Közben én beszéltem az EDF-el. ;Elég sok utatás áll ammögött, hogy a különböző viszkozitású anyagokat hogyan kezeljék adagoláskor. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a kiadagolt anyagot hogyan akarjuk a felületen elhelyezni. A leggyakoribb megoldás az, hogy folyamatosan adagolva egy egybefüggő anyagcsík jut ki a fúvókán és az &"kenődik fel&" az érintett helyre. Az adagolás végeztével egy enyhe visszaszívással &"tépik le&" a már kinn lévő anyagot a fúvókában találhatóról. ;Ez a mi esetünkben nem szerencsés, hiszen lesz olyan anyagrész ami visszaszívásra kerül és már találkozott az őt megkeményítő UV sufárzással. ;Ehelyett itt egy másik módszert alkalmaznak. ; ;Ezek az adagolók 741(nem véletlenül ilyen drágák), gyakorlatilag nem folyamatos sugarat nyomorgatnak ki magukból, hanem apró adagokra osztják az anyagot, még mialőtt az kijuttatásra kerülne. ezeket az adagokat &"lövi&" ki a fúvókán keresztül a beállított intenzitással, gyakorisággal az adagolószelep. Nem véletlen a mikrodot megnevezés, amiben ugye ott szerepel a pont kifelyezés. ; ;Mivel ez a szelep igen drága (2000 Eur), gondolkodok, hogy hogyan lehetne ezt háziban megoldani. ;Egyszerű, dugattyús megoldás jutott eszembe. Egyelőre persze fogalmamm sincs arról, hogy hogyan kivitelezhető. Annyira csak ötlet fázisban van, hogy lehet nem is jó az elgondolás, vagy van sokkal egyszerűbb. ; ;Nem tudom, Ti már szedtetek-e szét mondjuk EPSON mátrix nyomatófejet? ;Én nem olyan régen tettem meg egy selejt darabbal. A kis tűket amelyek kilökődnek és nekinyomják a szalagot a megfelelő helyen a papírnak egészen kis elektromágnesek mozgatják. ;Egy amolyan rózsafejszerű elrendezésben helyezkednek el, a vasmag egy hosszú, tűszerű kis elemre vannak feltéve. Ezek a tűk pedig egy kicsit távolabb az elektromágnesek gyűrűjétől sorba vannak rendezve és továbbvezetve a fej homlokoldalán kialakított nyílásokhoz. ;Nem olyan bonyolult az elv még nekem sem. ; ;Vegyünk egy ilyen egységrészt (egy tű, egy elektromágnes-vasmag)! ; ;Egy tartály alsó felében legyen egy furat, és ennek meghoszsabbításaként az adagolócső! ;Ezen a furaton és csöven ez a kis tű pont kifér. Úgy válasszuk meg a méreteket, hogy az elektromágnes által mozgatott tű a felső holtpontjában nyitva hagyja ezt a nyílást, az alsóban pedig éppen érjen ki az adagolócső szintjéből. Tehát így a csőben mindenkor tartózkodó anyagot teljes egészében ki tudja lökni maga elől a munkaterületre. ;A gond csak az, hogy ezt a kis csövet meg is kell tölteni mielőtt az újabb löketet megtenné. ;Ez a megtöltés persze a viszkozitás romlásával egyre nehezebben meg. Még jó viszkozitású anyag esetében sem hajlandó a folyadék a tuladonságainak köszönhetően egy furatba csak úgy befolyni. Tehát kell valami kényszerítő hatás a feltöltésre. ;További érdekesség amire figyelni kell az az, hogy az adagoló csövet nem kellene bezárni egy pillanatra sem! A megoldása nem lenne túl egyszerű (vagy mégis?). ;A betöltésnél érdemes úgy gondolkodni, hogy a betöltött mennyiség is változhasson? A kezdetekben amíg be szeretnénk lőni a megfelelő adagolási mennyiséget szerintem talán igen. ;persze az adagolt menyiség megváltotatható a tű frekvenciájának változtatásával is. Nem tudom érdeme-e foglalkozni vele. Talán nem, hiszen csak bonyolítja a dolgot. ;Tehát valami kényszerkapcsolattal, a tű mozgásával összekapcsoltan (vagy magával a tű mozgásával) kell megoldani a cső feltöltését úgy, hogy a feltöltött anyag ne kerüljön ki a csőből. ;Itt talán el lehet gondolkodni a hidraulikus és/vagy résvezérléseken. ; ;A gond az, hogy egy ilyen elvet tényleg ki lehet dolgozni, egy főtervet készíteni, azonban a gondok ott kezdődnek, hogy az elemek gyártása soha nem lesz odeálisan pontos. Ilyen kis mennyiségek esetében pedig kis eltérések is nagy pontatlansághoz, rossz adagoláshoz vezethetnek. ; ;Azért én elkezdek skiccelgetni. ;Ha valakinek van valami jó (akár más) ötlete, szívesen venném, ha ideírná. ;
svejk | 32807
2009-03-18 11:59:00
[2]
Szalai György kérésére nyitott topic, itt lehet minden jó ötletet kitárgyalni a témában.
2009-03-19 10:25:00